Borongós őszi nap volt,amikor a Megnemértett a világ peremén ült és lógatta a lábát gondtalanul.Egyszerűen nem tudta merre is menjen tovább.Nem tudta merre kellene tovább indulnia,hiszen oly sok helyről kitaszították.Csak ült és a gondolataiba mélyedve nézett ki a fejéből,ami most úgy tetszett akár egy iskolai színdarab utáni kavalkád.Gyerekzsivaj, hümmögő fiatalok, akik ugyebár utálnak mindent, és a gratulációkat adó és fogadó tanárok. Hát így nézett ki. Nagy volt a zűr, de ő csak ült és mélabúsan elmélkedett létezése értelmén, de tulajdonképpeni eredményre egyik nézőpontból sem jutott.Csak lóbálta lábait és hallgatta a világmindenség csendjét és a saját káoszát.
De az ő története nem itt kezdődik.Még nem is tudjuk,hogy ki vagy mi ő,sejtésünk sincs arról,hogy miféle fura szerzet lehet. Ez most igazából nem is fontos,ha majd azzá válik úgyis fény derül rá...Addig is nézzünk el a világ egy másik pontjára, egy olyan pontjára ahol
